Tilos kutyát, macskát kilőni
Ha Vahúr, az öregedő német juhász, nem sétál
gazdáival a piliscsabai erdőben, valamint
Barni, a szertelen keverék kutya nem szökik
el az erdő szélén élő gazdái tudta nélkül
egy kis erdei sétára ez év tavaszán, hanem
ezt ez év július 1-je után teszi - még ma
is élhetne. Vahúr előreszaladt az erdei úton,
ekkor lőtte le egy szakállas vadász. Mit
sem sejtő gazdái abban a pillanatban egyébként
tőle ötven méterre, egy emelkedő mögött haladtak.
Vahúr és Barni sorsára már nem kerülhet kutya,
sem macska, sem Piliscsabán, sem másutt,
mert ez év július 1-jétől a vadászoknak nincs
joguk kilőni sem kutyát, sem macskát. Az
Alkotmánybíróság ugyanis megsemmisítette
a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló
1996. évi LV. törvény azon paragrafusát,
amely korábban lehetővé tette a gazdája hatókörén
kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre
került, illetve a lakott épületnél kettőszáz
méternél távolabb kóborló kutya és macska
kilövését.
A megsemmisítés okául az Alkotmánybíróság
döntése szerint a pórázon nem tartott kutya
és a kóborló macska vadászterületen való
elejtését lehetővé tevő fenti jogszabály
alkotmányellenes, mivel sérti az állat tulajdonosának
az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való
jogát.
Az Alkotmánybíróság döntésének indoklásában
többek között kifejtette, hogy sem az nem
ítélhető meg objektíven, hogy a kutya valóban
a gazdája „hatókörén kívülre" került-e,
sem az, hogy a gazda és a kutya közötti távolság
eléri-e a kétszáz métert.
Előfordulhat, hogy a vadász látja a kutyát,
de a közvetlen közelében lévő gazdáját a
vadászterület természeti adottságai miatt
(bozót, sűrű erdő, stb.) nem veszi észre.
Éppen ez történt Vahúr esetében is.
Az Alkotmánybíróság szerint a fentiek értelmében
mind a kettőszáz méteres táv fennállásának,
mind a kutya „gazdája hatókörén kívülre kerülésének"
a megállapítása konkrét helyzetekben önkényes
értelmezési eredményekre, s ezáltal a közérdekkel
arányban nem álló korlátozáshoz vezethet.
Problémát okoz az is, hogy a kívülálló személyek
gyakorta nem képesek annak megítélésére,
hogy vadászterületen tartózkodnak-e. Nehezíti
ennek megállapítását az is, hogy a vadászterületek
minősítése a földterület mezőgazdasági művelési
ágától is független.
Macskák esetében a megsemmisített jogszabály
feltételei nem a macska gazdájához kötődnek,
hanem egy vélelmet állítanak fel, miszerint
a legközelebbi lakott épülettől több mint
kettőszáz méterre tartózkodó macska kóborlónak
tekintendő. A macska természeténél fogva
általában nem a gazdájával együtt, nem őt
követve, hanem önállóan hagyja el a lakott
helyet. Ez azonban önmagában nem eredményezi
a macska gazdátlanságát, s különösen nem
jelenti azt, hogy az állat kóborrá lett volna.
E témakörben az Alkotmánybíróság rámutat,
hogy a hatályos jogszabályok használják a
„kóbor" vagy „kóbor állat" kifejezést,
de a fogalom meghatározását nem tartalmazzák.
A végrehajtási szabályokból az a következtetés
vonható le, hogy a vadász által lelőtt macska
(de a kutya is) kóbor állatnak tekintendő.
Ugyanakkor a vadászati törvény ezt a kifejezést
nem használja, az elpusztítható kutyát a
gazdája hatókörén kívül került állatként
definiálja, a macska esetében pedig a „kóborló"
kifejezést alkalmazza, s így a normavilágosság
hiánya tehát ebben az esetben is megállapítható
- mutatott rá az Alkotmánybíróság.
A vonatkozó szabályok semmissége mindaddig
fennáll, amíg a jogalkotó a természeti értékek
védelmét szolgáló szabályozást a tulajdonjoggal
összhangban álló, a jogalkalmazás során világosan
értelmezhető normaként meg nem alkotja, és
nem teremt összhangot a törvényi és a végrehajtási
rendelkezések között.
Csak remélhetjük, hogy az új szabályozás
megszünteti azokat a jogszabályi feltételeket,
amelyekről korábban sokaknak volt az az érzése,
hogy nem intették körültekintésre a vadászokat,
és nem ösztönözték őket az egyéb jogszabályban
előírt „legenyhébb eszköz alkalmazására"
(például a gazda figyelmeztetése, hogy vadászterületen
jár) így e követelménynek nem feleltek meg,
ezért megfontolás nélkül lehetővé tették
olyan állat indokolatlan elpusztítását is,
amely nem jelentett a vad számára veszélyt.
László Erika
vissza a tartalomjegyzékhez