Tilos kutyát, macskát kilőni

Ha Vahúr, az öregedő német juhász, nem sétál gazdáival a piliscsabai erdőben, valamint Barni, a szertelen keverék kutya nem szökik el az erdő szélén élő gazdái tudta nélkül egy kis erdei sétára ez év tavaszán, hanem ezt ez év július 1-je után teszi - még ma is élhetne. Vahúr előreszaladt az erdei úton, ekkor lőtte le egy szakállas vadász. Mit sem sejtő gazdái abban a pillanatban egyébként tőle ötven méterre, egy emelkedő mögött haladtak.
Vahúr és Barni sorsára már nem kerülhet kutya, sem macska, sem Piliscsabán, sem másutt, mert ez év július 1-jétől a vadászoknak nincs joguk kilőni sem kutyát, sem macskát. Az Alkotmánybíróság ugyanis megsemmisítette a vadgazdálkodásról és a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény azon paragrafusát, amely korábban lehetővé tette a gazdája hatókörén kívülre, de attól legalább kettőszáz méterre került, illetve a lakott épületnél kettőszáz méternél távolabb kóborló kutya és macska kilövését.
A megsemmisítés okául az Alkotmánybíróság döntése szerint a pórázon nem tartott kutya és a kóborló macska vadászterületen való elejtését lehetővé tevő fenti jogszabály alkotmányellenes, mivel sérti az állat tulajdonosának az Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság döntésének indoklásában többek között kifejtette, hogy sem az nem ítélhető meg objektíven, hogy a kutya valóban a gazdája „hatókörén kívülre" került-e, sem az, hogy a gazda és a kutya közötti távolság eléri-e a kétszáz métert.
Előfordulhat, hogy a vadász látja a kutyát, de a közvetlen közelében lévő gazdáját a vadászterület természeti adottságai miatt (bozót, sűrű erdő, stb.) nem veszi észre. Éppen ez történt Vahúr esetében is.
Az Alkotmánybíróság szerint a fentiek értelmében mind a kettőszáz méteres táv fennállásának, mind a kutya „gazdája hatókörén kívülre kerülésének" a megállapítása konkrét helyzetekben önkényes értelmezési eredményekre, s ezáltal a közérdekkel arányban nem álló korlátozáshoz vezethet.
Problémát okoz az is, hogy a kívülálló személyek gyakorta nem képesek annak megítélésére, hogy vadászterületen tartózkodnak-e. Nehezíti ennek megállapítását az is, hogy a vadászterületek minősítése a földterület mezőgazdasági művelési ágától is független.
Macskák esetében a megsemmisített jogszabály feltételei nem a macska gazdájához kötődnek, hanem egy vélelmet állítanak fel, miszerint a legközelebbi lakott épülettől több mint kettőszáz méterre tartózkodó macska kóborlónak tekintendő. A macska természeténél fogva általában nem a gazdájával együtt, nem őt követve, hanem önállóan hagyja el a lakott helyet. Ez azonban önmagában nem eredményezi a macska gazdátlanságát, s különösen nem jelenti azt, hogy az állat kóborrá lett volna. E témakörben az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a hatályos jogszabályok használják a „kóbor" vagy „kóbor állat" kifejezést, de a fogalom meghatározását nem tartalmazzák.
A végrehajtási szabályokból az a következtetés vonható le, hogy a vadász által lelőtt macska (de a kutya is) kóbor állatnak tekintendő. Ugyanakkor a vadászati törvény ezt a kifejezést nem használja, az elpusztítható kutyát a gazdája hatókörén kívül került állatként definiálja, a macska esetében pedig a „kóborló" kifejezést alkalmazza, s így a normavilágosság hiánya tehát ebben az esetben is megállapítható - mutatott rá az Alkotmánybíróság.
A vonatkozó szabályok semmissége mindaddig fennáll, amíg a jogalkotó a természeti értékek védelmét szolgáló szabályozást a tulajdonjoggal összhangban álló, a jogalkalmazás során világosan értelmezhető normaként meg nem alkotja, és nem teremt összhangot a törvényi és a végrehajtási rendelkezések között.
Csak remélhetjük, hogy az új szabályozás megszünteti azokat a jogszabályi feltételeket, amelyekről korábban sokaknak volt az az érzése, hogy nem intették körültekintésre a vadászokat, és nem ösztönözték őket az egyéb jogszabályban előírt „legenyhébb eszköz alkalmazására" (például a gazda figyelmeztetése, hogy vadászterületen jár) így e követelménynek nem feleltek meg, ezért megfontolás nélkül lehetővé tették olyan állat indokolatlan elpusztítását is, amely nem jelentett a vad számára veszélyt.
László Erika

vissza a tartalomjegyzékhez