2004. július

PIACTÉR

A piliscsabai közélet egyes szereplői időnként úgy viselkednek, mintha piactéren lennének, adok-veszek egyezségeket kötnek, és emellett eltörpülni látszanak az erkölcsi megfontolások, a tisztesség, a pártatlanság, a szavahihetőség. Egyes képviselők esetében elfelejtődni látszik az az alapelv, mely szerint a képviselő cselekedeteinek egyetlen elfogadható mozgató rúgója csakis a közösség érdeke lehet.

A Piliscsabáért Egyesület képviselőit, akikre az ellenlábasaik nem tudnak semmiféle személyes érdeket rábizonyítani, nemtelen vádakkal illetik. Vannak akik igazi céljaik leplezése közben szeretik hangoztatni, hogy a Piliscsabáért Egyesület képviselői okoznak minden bajt, noha a valódi bajt a szócséplés és az időrablás okozza.

Eközben a 2003. február végi elfogadás helyett jelenleg még mindig folyik a szerkezeti terv módosítás és a helyi építési szabályzat (HÉSZ) előkészülete. Nem kell túlzottan paranoiásnak hinni azt, aki a több, mint egy éves csúszás, halogatás mögött bizonyos érdekcsoportok munkálkodását sejti. A főépítész szerint az egészet újra kell kezdeni, mert annyi változás történt időközben. Mindezen változásokról a településfejlesztési bizottság, amely tavaly márciusban fogadta el a HÉSZ-t végleges formájában, nem értesült.

Ha sorba vesszük mindazokat a javaslatokat, amelyekkel Piliscsabán az elmúlt másfél évben előálltak a „vállalkozók”, „befektetők”, és amelyeket a Piliscsabáért Egyesület valóban nem tartott támogatásra érdemesnek, az alábbi kép alakul ki.

Tavaly kora nyáron lépett porondra az a vállalkozó, aki a szennyvíztelep fölötti domboldalon látvány vízeséses, fáklyás szállodaközpontot akart építeni és mezőgazdasági minősítésű, kb. 20 hektárnyi területének belterületbe vonását kérte. Ugyanez a vállalkozói kör jelent meg idén tavasszal ugyanazon helyszínnel, de ekkor már azzal állt elő, hogy idősek otthonát építenének fel ott, de ehhez „bizonyos mértékű” belterületbe vonás volna szükséges.

Idén áprilisban adta át egy másik vállalkozó a polgármesternek azt az írásbeli javaslatot, amely egy igényes idősek otthonának felépítéséről szól a magdolna-völgyi erdőben lévő magántulajdonú belterületi telken úgy, hogy annak 2,5 hektárnyi erdős részén 11 méter magas épületek lehessenek felépíthetők.

Legutóbb a Sumlin néven ismert mezőgazdasági területen telekkel bíró tulajdonos igyekezett különleges intézményi besorolást kijárni a telkére, amelyen 600–800 m2 területű óvoda épületet szeretne felhúzni és felvinné a területre a teljes infrastruktúrát is.

Ha megvizsgáljuk milyen haszonnal járnának ezek az ötletek a falu számára, a következő kép tárul elénk. A látvány vízeséses szállodaközpontból idősek otthonává átlényegült terv megvalósulása esetén semmiféle iparűzési adóbevételre nem számíthatna az önkormányzat, mert ezeket non-profit, vagyis hasznot nem termelő intézményekként kell működtetni. Mivel ez a „vállalkozó” infrastrukturális fejlesztést nem ígért, ennek terhei feltehetően közvetlenül az önkormányzatra hárulnának. (Érdemes megemlíteni, hogy Budapesten ismert olyan eset, hogy felépült egy idősek otthona, de mivel „nem volt kellő igény rá”, az épületegyüttest lakóházakká alakították, majd magas áron egyenként értékesítették a bennük kialakított lakásokat.) A kötelező kötelezettségvállalási hozzájárulás (amely jelenleg telkenként 1,5 millió forint) nincs arányban a falura háruló folyamatos költségekkel (infrastruktúra kialakítása, fenntartása, az elektromos- és vízhálózat, a csatorna és szennyvíztisztító kapacitás elkerülhetetlen bővítése, az utak megvilágítása, tisztán tartása, stb.).

A magdolna-völgyi erdőben felépülő idősek otthonából iparűzési adó nem folyna be (okait lásd fent), a telekre eső kötelező kötelezettségvállalást pedig korábban már megfizették, mindeközben terhelné a falu infrastruktúráját.

A Sumlinban tervezett magán- vagy alapítványi óvodát a telektulajdonos szintén non-profit tevékenységként működtetné. Így ebből iparűzési adóbevétele az önkormányzatnak nem származna. A befektető a kötelező kötelezettség vállalás megfizetéséről eddig még nem szólt, de vállalná a teljes infrastruktúra létrehozását. (Meseszerűen hangzik, hogy létezik olyan önzetlen vállalkozó, aki több száz milliót beruházna azért, hogy egy 25–50 fős óvodát üzemeltessen. A falubéli pletykák szerint valójában nem is egyedül finanszírozná ezt a beruházást. Amennyiben esetleg ez lenne a valós helyzet, megerősítést kapna az a lehetőség, amelyet a témával foglalkozó fórumon többen fel is vetettek, nevezetesen, hogy az egész infrastruktúra kialakítása esetleg nem más, mint szálláscsinálás a többi 42 telek tulajdonosai számára.) De vajon, ha létrejönne ez az infrastruktúra, az utak megvilágítása, tisztán tartása, hómentesítése, stb. mekkora költséggel terhelné az önkormányzatot hoszú távon?

Ezek az ötletek – amelyeket az őket támogató képviselők szeretnek „fejlesztésként” emlegetni – ingatlanbefektetések, telekspekulációk, amelyekből – félő – csak a befektetőknek származna haszna.

Figyelemreméltó, hogy egyetlen ötletet sem terjesztettek elő értékelhető formában. Nem csatoltak melléjük előzetes gazdasági számítást, amiből kiderül ki mit és mennyi fizet azonnal és mennyibe kerülne majd az egész ügylet az önkormányzatnak hosszú távon, de az sem, hogy pontosan mit épít meg a „vállalkozó” az infrastruktúrából, milyen minőségben, meg az sem, hogy a vállalkozóknak megvan-e a tőkéjük a terv megvalósításához és nincsenek értékelhető referenciamunkák sem. Nem derül ki mekkora környzetterhelést jelentene. Ezek nélkül pedig felelősségteljes döntést nem lehet hozni. Furcsa, de mégis akad képviselő, aki támogatja ezeket.

Korábban a belterületbe vonás volt a sláger. Miután azonban mind a földhivatal, mind a természetvédelmi hatóság többször is leszögezte, hogy Piliscsabán az elmúlt években olyan nagymértékű belterületbe vonások zajlottak, hogy a jövőben újabb területek átminősítéséhez nem fognak hozzájárulni, a „vállalkozók” politikát változtattak. A mostani tervek célpontja mezőgazdasági terület, erdő vagy intézményi területté minősítendő kert.

Ez a legveszélyesebb közös vonása ezeknek a terveknek. Ezért fontos felhívni a figyelmet arra, hogy megvalósításukhoz az önkormányzattól olyan módosításokat kérnek végrehajtani a készülőben lévő építési szabályzatban, amelyek lehetővé teszik a „vállalkozók” számára a terveik megvalósítását a jelenleg érvényes és a tervezett helyi szabályozás szerint nem beépíthető mezőgazdasági, illetve zöldövezeti területeken.

A beígért infrastruktúra minőségével kapcsolatban pedig érdemes elővigyázatosnak lenni. Hogy egy költséges helybéli példával éljünk, megemlítjük, hogy a Garancstetőre vezető út, ilyen vállalkozói igérvény alapján épült meg. Jelenlegi állapota siralmas, az út megsüllyedt, a szélei széttöredeztek, felújítása súlyos tízmilliókba kerül. Víg Zoltán a Műszaki Iroda korábbi vezetője elmondta, hogy az eredeti vállalkozó építette meg az út alapját, majd őt egy másik Kft. követte, amely befejezte azt. Ez a Kft. azóta régen eltűnt Piliscsabáról, a garanciaidő lejárt, legfeljebb szavatossági igénnyel léphet fel az önkormányzat. Jelenleg az illetékesek keresik a megfelelő megoldást az út megjavítására.

Érdemes megfontolni azt is, hogy vajon tényleg az ilyenféle öncélú, egyéni érdeket szolgáló „fejlesztési” elképzelések jelentik a „fejlődés egyetlen útját” Piliscsabán, mint ahogy egyes képviselők ezt hangozhatják? Nem volna célszerűbb ezen ötletek (mert komoly, a falunak valóban hasznot teremtő elképzeléssel eddig még nem állt elő az őket támogatók közül senki) körül kialakuló értelmetlen, időrabló viták helyett az erőket arra összpontosítani, hogy kis lépésekkel megújuljanak Piliscsaba lepusztult útjai, járdái, iskolái, óvodái, közintézményei, parkjai?

Piliscsabának van 27 hektárnyi vállalkozási területe. Miután ezek magánkézben vannak, sem a Piliscsabáért Egyesületnek, sem másnak nincs ráhatása arra, hogy itt mikor jönnek létre virágzó, nyereséges vállalkozások. Csak remélhetjük, hogy ezekből hamarosan iparűzési adóbevételhez jut az önkormányzat. Ez csökkenhetné a terheit és elősegíthetné Piliscsaba előremozdulását.

László Erika

vissza a főoldalra