2004. július

„Nem volt és remélem nem is lesz politikai váltópénzünk”

Interjú Kiss Antallal, a Piliscsabáért Egyesület leköszönő elnökével

Nemrégiben születtek meg az ikreik, négy gyermek édesapja lett. Emiatt nem jelöltette magát az egyesület elnöki posztjára?

Többek között igen. Sokkal kevesebb időm jutna az egyesületre a munka és a család mellett. Sem egyiket, sem másikat nem lehet fél szívvel csinálni. Szép három és fél év van mögöttünk, azonban megújulásra is szükség volt, ezért örültem neki, hogy Borzsák István vállalta a feladatot. Kiváló nagycsaládos, természetszerető, sportos fiatalember, aki kellő ambícióval és lelkesedéssel veti bele magát a munkába. A korábbi elnökség által e lkészített éves cselekvési tervet egészítettük ki és visszük végig ebben az évben is. Most már látom, hogy sokan ezért nem szeretnek bennünket. Amit tervezünk, azt végre is hajtjuk. Ez sokak számára szokatlan jelenség volt és az ma is. A „nagy” piliscsabai hangemberek is elhalkultak három éves beszámolónkat olvasva. Volt ugyan néhány próbálkozás, de szánalomra méltó volt, ahogy a piliscsabaiakkal közösen elért eredményeinket el akarták vitatni. Az a sok „szájhős”, aki az utcasarkokon, hivatalok előtt, bevásárlás után vagy épp két kisfröccs között ontja magából a „települést megváltó” ötleteit nyugodtan tehetne is valamit, előrébb jutnánk.

Hogyan jellemezné az Ön által eddig vezetett egyesület tevékenységét?

A mi munkánk megfontolt és céltudatos. Nem egyes gazdasági csoportok, telekspekulánsok kiszolgálására szakosodtunk. Ezt is nehezen emésztik meg sokan. Az elmúlt időszak legfontosabb tapasztalata talán az volt számunkra, hogy felismertük, bal vagy jobb oldali mázzal leöntött gazemberkedésben egy közös dolog van, a gazemberkedés. Az idő bennünket igazolt. Hadd említsem meg a JCA műanyag gyár ügyét. Itt is voltak a szájhősök, a nagy dumások, a pártharsonások és lobbisták, azonban amikor tényeket és érveket kellett hozni, akkor mindenkinél elfogyott a tudomány. Mi nem restelltük a cég amerikai igazgatójának kiküldeni a több mint ötven jogsértő körülményről szóló beszámolónkat, nem sajnáltuk az időt az alapos tájékozódásra és kutatásra. Mind az anyavállalat, mint az európai igazgatóság komolyan vette, amit leírtunk. Mikor iderepültek, hogy tárgyaljanak velünk, akkor elmondtam nekik, hogy az első királyunk azt mondta a fiának, hogy szeresse az idegeneket, így mi mindenkit örömmel látunk Magyarországon. Aztán volt egy másik királyunk, aki igen szigorú törvényeket hozott azok ellen, akik nem tartják be törvényeinket. Egy tyúk ellopásáért akár levághatták valaki kezét. Sok félkezű ember járt-kelt akkoriban, de a magyar nép törvénytisztelő lett. Ez megadta a beszélgetés alaphangulatát, majd szinte barátsággal váltunk el, megköszönték, hogy tájékoztattuk őket és hogy így nem romlik a cégük jó hírneve. Ennek a cégnek az éves forgalma azonos a Magyar Köztársaság költségvetésével és a világ egyik legnagyobb sztár ügyvédi irodája védte. A mi sikerünkben eleinte senki nem hitt. A tények ismerete, az összefogás és a kitartás azonban meghozta az eredményt. A cég, immár véglegesen letett a szándékáról, hogy Pilisjászfalun építse fel gyárát. Nos, ez egy példa arra, hogy mi elvek és nem önös érdekek mentén veszünk részt a közélet alakításában.

A politika és a civil egyesületi munka hogyan válaszható szét? Kérdezem ezt azért, mivel Ön a Történelem Fő utca eseménysorozat főszervezője, a Polgári Köri Évkönyv szerkesztője, Orbán Viktor hivatalában tanácsadó.

Nem volt és remélem nem is lesz politikai váltópénzünk. Rólam is mindenki tudja, hogy nemzeti, szabadelvű, keresztény politikai kötődésű vagyok, azonban a település sorsát érintő egyetlen kérdésben sem határozta meg döntésemet a politikai hovatartozás. Volt is nagy furcsálkodás emiatt. Azonban különbséget kell tudni tenni, hogy mikor, mit, hol és hogyan képvisel az ember. A civil egyesületi élet, a pártpolitizálás egyaránt a szólásszabadság alkotmányos alapjoga. Azonban összekeverni ezeket nem szabad. Sokan nem értik, hogyan egyeztethető össze a kettő, hiszen az elvtársi világban nem lehetett csak úgy szabadon jönni-menni, amit a magasabban lévő elvtárs mondott, az volt. Rólam is azt hitték, hogy a dolog így működik, hogy majd én jobboldali egyesületet és alapítványt csinálok, hogy a Piliscsabai Polgár is jobbos lap lesz. Én egyetlen alkalommal sem kérdeztem meg a főszerkesztőt, hogy mi lesz a lapban, soha nem szóltam bele, hogy rólam vagy az egyesületről mit ír.

Ha már szóba hozta az alapítványt, ott is véget ért az elnöksége?

Jogilag ma is én vagyok az elnök, ugyanis 2002-ben négy évre választottak meg minket. Az alapszabály értelmében a kuratóriumi tagság, így az elnöké is, lemondással vagy halál esetén szűnik meg, a kurátorokat senki nem válthatja le, még a képviselő-testület sem. Az elmúlt időkben próbáltak engem és az alapítványt is meghurcolni, sikertelenül. Legutóbb, amikor az önkormányzati testületi tagsággal jogilag összeférhetetlen kuratóriumi tagságról, Csizmadia László képviselő úr kurátori tagságának megszüntetéséről kellett dönteni, a polgármester úr napirendre tűzette a kuratórium egészének újraválasztását, holott erre az alapítvány alapszabálya szerint csak a négy éves megbízatás lejárta után, 2006-ban kerülhetett volna sor. Ezzel a testület belekényszerült egy törvénytelen szavazásba. Ezért várom a polgármester úr intézkedését és azt, hogy a testület mihamarább vonja vissza a jogsértő döntését. Egyébként elfoglaltságom miatt szándékomban állt és áll lemondani – de semmiképpen nem egy jogsértő eljárás keretében tenném ezt.

Ezúton is szeretném megköszönni Sebesfi József kurátor segítségét és sok sikert kívánni neki az előtte álló feladatokhoz. Az egyesületünk tevékenységével rokonszenvező piliscsabaiakat pedig arra kérem hogy támogassák az alapítvány nemes céljait.


vissza a főoldalra